"L�tom magamat, ahogyan l�tni szeretn�m, l�ttatom magamat olyannak amilyennek szeretn�m, hogy l�ssanak. L�ttatni mindenki el�tt, mindenkivel szemben, a t�nyek hatalmas t�krei k�z�tt. L�ttatni a val�s�got, azt a m�st ami bennem elrejtett k�ts�gek k�z�tt gy�lt �s kifakadva megsz�p�ti l�nyemet, melyet csak �n hiszek, de ha hiszem �gyis van �s m�r �n annak l�tom magam amit csak l�ttatok, amit m�soknak sz�nok �s sz�p lassan becsapom magamat is �gy, hogy elhiszem a kialak�tott hamis k�pet. De ha m�r mindenki ezt l�tja bennem velem egy�tt, akkor melyik a val�s�gos �s melyik a l�tszati k�p? �s mivel l�ttatom a vil�got, m�r �n sem tudom milyen vagyok val�j�ban, pedig �n nem akartam a rosszat, a rossz akart engem, �gy, hogy teljesen semmiss� var�zsolta a h�tk�znapjaimat, az �nnepeimet, olyann� t�ve engem aki a l�tszaton t�li val�s�gban kergeti az �lmai rabszolg�v� tett �rnyait."

(Nemesszegi E.)